Chapter Two

Sziasztok!

Itt is lenne az első kijavított rész, remélem még nem vesztettem el az összes olvasómat.

Ha tetszik komizni, pipálni, sokat jelentene nekem.
A következő rész vasárnap érkezik.

Jó olvasást!&Puszi: ~Crystal

~Catharine~

Reggel az esőcseppek kopogására ébredtem.  Tipikus időjárás a Brit - szigeten. 
Mivel már visszaaludni nem tudtam, ideje volt elkezdeni a napot. Az óra 7:57-et mutatott. Jellemző, amikor még aludhatnék, nem tudok.

Bementem a fürdőszobába, lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésültem a hajam, majd kerestem egy megfelelő ruha összeállítást. Átmentem a konyhába, készítettem egy kávét és egy pirítóst, amit megkentem vajjal, majd egy tányérra helyeztem. Ezekkel a kezemben, elfoglaltam a helyem a kanapén, és valami brazil szappanoperát kezdtem nézni. Nem mintha annyira lekötött volna, ahhoz túl ideges voltam, hogy a pár veszekedésére koncentráljak, úgyis mind ugyanúgy végződik. 
Ma lesz az első napom, az új munkahelyemen, habár ma csak átbeszéljük a feladataimat, és Liam megmutatja a házat. Tartok attól, hogy a kislány nem fog szeretni, vagy elrontok valamit, és elrepül az utolsó lehetőségem is, hogy folytathassam az egyetemet.

Itt álltam a hatalmas ház előtt, a zuhogó esőben, körülbelül úgy nézhettem ki mint egy idióta, aki valamilyen égi jelre vár, hogy becsengessen-e vagy ne. Végül rászántam magam, megnyomtam a kis gombot, és szinte rögtön meg is jelent, egy nálam pár évvel idősebb szőke hajú nő.
- Te vagy Catharine? - kiabálta túl az eső zaját. Aprót bólintottam, ő pedig szélesen elmosolyodott. - Gyere nyugodtan nyitva van.
Nem is kellett többet mondania, gyors léptekkel indultam el a kapu felé ami, ahogy odaértem ki is nyitódott, majd bezárult mögöttem. Elértem a bejárati ajtóhoz, ahol a szőkeség várt engem, kedves mosollyal az arcán.
- A nevem Juliett Blake, - mutatkozott be - szerintem nyugodtan tegezhetjük egymást.
- Catharine Watson, de gondolom már tudod. - mosolyodtam el zavartan. -  Te lennél Mr. Payne...
- Mi? - kerekedtek el a szemei. - Dehogy is! - nevetett fel. - Csak a házvezetőnője vagyok.
- Értem, sajnálom csak azt hittem.
- A felesége már évekkel ezelőtt meghalt, de...
- Szép napot Catharine. - szakította félbe Mr. Payne. - Pontosan érkezett, ez egy jó pont. - mosolyodott el. - Jöjjön körbevezetem. - intett a fejével, hogy kövessem még egy utolsó pillantást vetettem Juliett-re, aki csak bólintott egyet és eltűnt az egyik ajtó mögött. Mint kiderült, az ajtó mögött a konyha található. Volt még egy fürdőszoba, egy dolgozószoba, egy hatalmas nappali és egy étkező. Felmentünk az emeletre, ahol egy szűk folyosón lépkedtünk, és megtudtam hogy ott van Liam szobája, Melody-é, valamint egy szoba Juliett-nek egy vendégszoba, és egy nekem (?).
- Ez nem volt a hirdetésben. - motyogtam zavartan.
- Talán gondot jelent?
- Nem, egyáltalán nem, csak nem gondoltam rá, hogy ide kell költöznöm.
- Értem, akkor hazaviszem, pakoljon össze és nyolcra magáért megyek, megfelel?
- Egyedül is haza tudok menni. - tiltakoztam.
- Ragaszkodom hozzá.
- Semmi szükség arra, hogy...
- Azt mondtam, hogy én viszem el és magáért megyek. - mondta ellenmondást nem tűrő hangon.
- Legyen. - sóhajtottam. Egy győzedelmes mosoly futott végig az arcán.
Lementünk a földszintre, ahol gyorsan magamra kaptam a cipőmet és a kabátomat, majd kiléptünk az ajtón. Az eső már elállt, és a nap is kezdett kibújni a felhők mögül. Liam kinyitotta a távirányítású garázsajtót, ahol három autó sorakozott fel. Elindult a fekete Range Rover irányába, intett hogy kövessem, majd mindketten beszálltunk a járműbe. Elfordította a kulcsot, a motor felbőgött és elindultunk. Lediktáltam neki a címet, és itt véget is ért a társalgásunk. Nagyjából tíz perc telt el, vagy talán annyi se, amikor megálltunk az ismerős ház előtt. Elköszöntem az újdonsült főnökömtől, és a bejárathoz siettem. Felmentem a második emeletre, elkezdtem keresni a lakáskulcsot, amit mint mindig a táskám legalján találtam meg. Betettem a zárba, elfordítottam és kinyitottam az ajtót. Összepakoltam a szükséges holmijaimat, majd két bőrönddel mentem a nappaliba. Átmentem a konyhába, készítettem egy bögre teát, majd a forró folyadékkal a kezemben letelepedtem a nappaliban lévő kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, ahol találtam valami értelmetlen talkshowt, és arra próbáltam összpontosítani minden figyelmemet. Gondolataim mégis mindig ugyanarra terelődtek vissza. 
Mégis mit akart elmondani Juliett? 
Talán csak egy jelentéktelen információ volt, de úgy érzem mégis fontos lehetett, ha el akarta mondani.